Laza hét? Na persze...

Megtanulhattam volna már rég, hogy ha én valamit eltervezek, akkor az szinte soha nem jön össze, mindig közbe jön valami. Most azt a nagy hibát követtem el, hogy nagy hiszékenyen úgy voltam vele, ez a hetem laza lesz, csak 3 napot kell dolgozni 4 helyett, na majd foglalkozom végre a hobbymmal mert már ideje lenne annak is rég. 
Kár volt egy egész hetet eltervezni, mert így az egész hetem szét lett cseszve :D
Persze nem azért panaszkodom mert csak velem történik ilyen, tudom, hogy más is szív sokat az életben, nagyobbat mint én, de ha megtehetem, hát hagy adjam ki magamból így, ahelyett, hogy megzakkannék. 

Kezdődik ott a történet, hogy ezen a héten kedd-csütörtök-vasárnap lett volna a munkanapom. 
Hétfőn rögtön az volt a terv, alszom eleget, felkelek, kajacsinálás és végre írhatok. 
Nem. 
Már előtte két nappal anyám lefoglalt, hogy ő megy vérvételre meg CT-re kontrollra, kísérjem el. Hát jó. Gondoltam nem lesz sok idő, max a CT három órás, de elméletileg egyeztetve volt időpont, minden. 
Keltem ötkor, elmentünk vérvételre..... aztán nyolc óra helett 11-kor kerültünk sorra, aztán még a vizsgálat ideje, előtte a szvötyi ivás 2 órán keresztül, és végül a tervezett 11-12 környéke helyett - mivel naná busszal kellett hazamennem egyedül - fél négyre értem haza. Tök feleslegesen ültem az orvsnál több órát, ahelyett, hogy itthon takarítottam/főztem volna plusz pihenhetnék...

A Kedd egyszerű munkanap volt, eddig a legmegbízhatóbb pont a héten. 

Na de a szerda viszont:

Ismét szabadnap lett volna, de a másik csoportból, akikel felváltva dolgozunk, olyan beteg lett szegényem, hogy kórházba került, más szabin volt, így be kellett segítenünk az esti műszakba. (Innen is jobbulást Dia, remélem hamarosan jobban leszel)
Persze elárulom nem volt kötelező, de elvállaltam, mert én ilyen kis jófej vagyok xD Na meg csak nem terhelhettem totál le másokat, ugyan úgy dolgoznak mint én, és ha velem történne hasonló ugyan úgy más is megcsinálná helyettem, szóval mindenképp bevállaltam, totál mindegy plusz-e vagy sem. 

Így viszont, hogy ne legyek kidőlve, a délutánt is "lazsálással" töltöttem, hogy kellően oda tudjak figyelni az esti munkára. (Tökéletes így se volt, de hát senki nem az). Ez pedig azt jelenti, hogy szerdai nap ismét kilőve (legalább el tudtam mosogatni).

Na ez után jött a csütörtök. Bár olyan lett volna mint a kedd... 
De katasztrófa. 
Előző nap én ugye hamarabb kiléptem a rendszerből, mert csak az esti műszak közepében segítettem be, éjfél előtt már nem voltam benne, viszont éjjel/hajnalban úgy leállt a rendszer, hogy nem tudtam reggel hétkor kezdeni a műszakot, helyette egészen fél tízig szinte semmit nem tudtunk csinálni, majd mikor végre elkezdhettük a munkát, előtte még a tegnap esti elgányolódott cuccokat kellett újracsinálni és tölteni... 
Überzsírkirályság. 
Bár gyanítom, sőt, láttam is, hogy a többieknek többet kellett előző naposat pótolni mint nekem (még most is sajnálom őket) és olyan "jól" haladtunk, hogy a nappali műszak  és az esti műszak közötti mintegy négy órás szünet megszűnt létezni. 

Én eddig a két műszak közötti részt minialvással töltöttem, na de ez most úgy kimaradt mint a sicc. Én ugyanakkor végeztem, mint a normál esti műszakban, ezért összetehetem a két kezem, hogy utolértük magunkat és csak éjfélig kellett csinálni és nem hajnal kettőig. 
Utána úgy ájultam be az ágyba, hogy most reggelre annyira bealudtam a vállamat, hogy féloldalasan ülök :D Kéne egy masszír.... 

Már félek előre tervezni a hétvégére, mert tuti beüt a krach én meg már kezdek stresszes lenni, hogy soha semmi nem jön össze.