Csodás reggel

Nem tudom kivel esett már meg, hogy arra ébred rohanni kell. A szó majdnem szoros értelmében.

Az a csodálatos megtiszteltetés ért, hogy a nagymamám a hétvégét nálunk tölti. Ezzel annyira nincs is baj, mert sokat pihen és alszik, viszont már bottal jár szegényem ezért vagy kísérgetjük vagy hozzuk visszük kocsival.

Előre úgy volt megbeszélve, hogy a mai nap folyamán majd délelőtt elrendezem a dolgaimat, szépen megebédelünk a nagyival, majd délután kényelmesen hazakísérem. Nincs messze, nem probléma, de ha messze lenne is, a busz elvisz nem? Én meg ráérek.

De mint általában, a terveim soha nem jönnek be, ha mégis akkor csodálkozni szoktam. Most nem csodálkoztam.

Ugyanis egy fincsi fél hármas rendes lefekvés után fél nyolckor arra keltem, hogy drága nagyi áll felettem és beszél.
Nem vagyok túl jó az ébredésben, így vagy lassan kelek magamtól, vagy az ébresztő kidob az ágyból, de akkor addig ne szóljon hozzám senki, míg nem kaptam kávét.

Elég nehéz álmomban kávét szürcsölni, és nagyi nem tartotta be a szabályt, szóval míg én aludtam beszélt nekem és erre keltem. Persze, hogy nem értettem egy mukkot sem, nyilván nem fogom fel csak azt, hogy hang jön felém, agyamban még azt sem tudom eldönteni, hogy fiú vagyok-e vagy lány, így hunyorogva konstatáltam, hogy Ő az, majd nyekeregni kezdtem neki, hogy... "várj... nem értem".

Nagyi ebből azt szűrte le, hogy nem hallom amit mond, szóval ahelyett, hogy szépen megismételte volna szerencsétlen ébredőnek azt amit mondott, valóban ismételt, csak kb 3 decibellel erősebben (annyira nem értek ehhez a mértékegységhez, lehet több vagy kevesebb volt) A lényeg, hogy elkezdett kiabálni, mire felcsaptam a kezem hogy, nyugodjál meg anyuka, hallom, csak lassabban mert bootolok még.

Most már sikerült megérteni azt, hogy "kisjányom ébredjél, keresztanyád közölte hogy jön hozzám én meg nem nagyok otthon így nehéz lesz".
Szóval Timci ki az ágyból, bugyi-zokni-nadrág (ésatöbbi) egy kávé (mert ha az elmarad nyüszi van) aztán go, szatykor fel, nagyi a hátra és spuri a buszhoz.

Gyorsan fel is értünk hozzá, de itt nincs vége a mesének, csak az érdekes részének, szóval ha az uncsi nem érdekel ne olvasd tovább, de én akkor  is elmondom, mert lehet van olyan édesen drága unatkozó ember, aki ezt is elolvassa (vagy csak érdekli mi van velem)

Szóval: mint terveztem (igaz csak délutánra) elindultam boltba, de akkor már neki is kell valami. Jártam egy kört a busszal, kb 2 órás művelet és egy olyan szatyorral tértem vissza hozzá, ami majdnem leszakította a vállamat.

Mondjuk ez még nem para, mentem már vele úgy piacra, hogy ebből a jóféle megpakolt szatyorból volt három, és Timike játszotta a málhás szamarat. De Tintike Hero, és még azt is átcitálta a városon.

Vettem magamnak is cuccot, neki is, keresztanyámnak is időközben, majd egy fincsi borravaló után indulhattam haza (Baracklé és 200 Ft, igen ennyit érek, szipp xD)

Hazajöttem és ette, végre, ezt olyan fél 12 tájt.

És most itt ülök és legépelte ezt a kis sztoryt ahelyett, hogy mosogatnék. Úgyhogy mielőtt kinyírnának a bacimanók és a mosogatószörnyek megyek és megküzdök velük. Puszika~