A délelőtt nem az én napszakom

A Mai reggel viszonylag jól indult, gondoltam én. 

A gépem újratelepítése sikerrel járt, végre gyors, száguld, nem kapok agykukit a fagyásától és backódásától, s habár 1-2 dolog nem úgy jött össze rajta (pl az msn verzió, stb) mégis megérte végre a sokadik babrálás és már pikkpakk megy. 

Kezdetben még nyogudtabb voltam mikor eljöttem Laciméktól (igen nála aludtam és Ő csinálta meg a gépemet) tudtam előre, hogy utam először cókmókostul nagyimhoz vezet, mert meg volt beszélve. 

Mint általában lenni szokott, többet kér mint amennyit előre beszéltünk, hogy azért megyek hozzá azt csinálni. De nem para, már hozzászoktam, viszont a mai már sok volt. 

Azzal kezdett, hogy nem csak a postára kell neki menni (megint) hanem gyógyszertárba, valamint boltba is. De nem akármelyikbe, mert ami neki kell csak egy boltban lehet kapni és az naná, hogy mem a közelben van hanem szépen buszocskázzunk. 

Nem para, két busszal megjárhatók a dolgok. 

Fél cuccomat lepakoltam, szatyor fel, irány a körút. Bolt-posta-gyógyszertár, buszra vissza fel, aztán még x perc séta és meg is vagyunk. 

Mikor felértem, eszébe jutott hogy jaj Kisjányom ezeket elfelejtettem odaadni (maradt még pár orvosi recept, csodálatos) ezt is váltsam ki, de csak az itteni gyógyszertár, meg mellette a boltból vigyek retket. 

Oké, nem para, csak 10 perc oda aztán vissza kis séta, megjárom, jövök haza enni, mert már pusztultam ki, mert Lacikáméknák a reggeli = egy kávéval és puszipá. (Max néha egy joghurt kijár, de csak nekem). 

Lementem, sorbaállni megint, kétszer is, megvettem mindent felérek, már szedem össze a cuccomat, hogy na go haza, lépek egyet. 

Jaj elfelejtettem (már rosszul kezdődik) menj már vissza a zőccségesbe tojást meg vizet kell venni... 

Cérna pikk.... Timike agya pukk.
 
Bazeg nagyi... most mentem el a boltból jövet mellette mi a tökömért nem tudtad akkor mondani????!!??

Jaj hát hol jár az én eszem blabla... (nem figyeltem igazán a magyarázatot) De hát mit csináljak, nem hagyhatom ott úgy mert akkor megint elesik még bottal is a szerencsétlen, visszacsattogtam megint x perc, a hasam közben végig pofáz. (Mert ha drága nagyinak mondom hogy éhes vagyok olyannal kezd el tömni amit nem szeretek) 

Pedig hányszor kértem már, hogy ha leutazok hozzá, akkor előre mindent írjon össze, fel, le, akárhova hatszor is, mert inkább egyszer cipelek 25 kilót, minthogy hatszor kelljen fordulni. Erős vagyok, fiatal vagyok, bírok rendesen cipelni még... >.>

De mielőtt megint eszébe juthatott volna bármi most már tűztem haza, a végén még este hatra sem vergődtem volna haza. 

Még szerencse, hogy egykor már itthon pakoltam le a cuccosom >.<